Ha a szakmai utamat kívánom bemutatni úgy gondolom hasznos lehet, ha azon fontosabb sarokpontokról szólok, amelyek meghatározók voltak mindennapi tevékenységemre, mind a tapasztalatszerzés, mind az indíttatás tekintetében.

A pályám elején már rá kellett jönnöm, hogy a szokványos jellegű, akármely kolléga által elvégezhető, rutinjellegű dolgok nem vonzanak (nem mintha lenézném ezen, amúgy fontos tevékenységeket, amiket szintúgy el kell végezni, sőt mindig léteznek olyanok akik számára ezen feladatok elégedettséget okoznak). Ezek helyett sokkal inkább érdekeltek azok a feladatok, melyek újszerűek, melyeket nem mindenki tudna megcsinálni, sőt a Rendszerszervezői másod diplomával a zsebemben, úgy éreztem, azon feladatok elvégzésére vagyok hivatott, amelyek mind a gázipari, mind a számítástechnikai terület ismereteit igénylik. Különösen, hogy a számítógépes ismeretek révén kinyíltak a szemem előtt olyam pályák/léhetőségek, amelyeket ezen ismeretek hiányában elképzelni se könnyű. Rátett egy lapáttal ezen ambíciómra, hogy a pályám elején a 70-es, de még tán a nyolcvanas években is egyes felettes vezetőknél egyáltalán nem volt elvárás a számítástechnika alkalmazásának igénye, sőt szinte, csupán a megtűrt kategóriána tartozott (éppen csak az akkori "divat" jellege miatt), talán nekik is szerettem volna bizonyítani. Szerencsémre, volt viszont olyan hivatali vezetőm, aki szemében pozitív megítélést jelentett az új technika, gyakorlati feladatok során való alkalmazása.

Nézzük. mik is voltak ezek a meghatározó vonatkozások:

1./ Első munkahelyemen (1973), a Fővárosi Gázműveknél szerencsémre rögtön a Műszaki Fejlesztési Főosztályra kerültem (Dr. Szűcs Miklós és Dr. Vida Miklós, 2 egyetemi tanár közelébe), tehát itt adva voltak az újszerű témák. Első napokban kezembe nyomtak egy listát, ahol vagy 200 fejlesztési téma volt felírva, együttműködő partnerekkel. Na mondom magamban, itt jól fogok keresni, mert milliós nagyságrendek voltak a jobb oldalon. Azután csalódásomra közölték, az nem a mi pénzünk, hanem az, amit a partner intézetek felé fizet a cég. Na mondom, akkor rossz székben ülök, de elhatároztam, hogy én akkor is abból a jobb oldali liostából akarok részesülni, ismervén az akkori fizetési kilátásokat. Nos, 2 év sem telt bele, és sikerült bedolgozni magam az MTA SZTAKI fejlesztő csapatába, akik ezt követően közel 10 éven át foglalkoztattak mellékállásban (kemény, havi 1.000.- Ft-ért). A legvégén (a nyolcvanas évek közepe táján) ez a jutalék már jeletősen emelkedett, komolyabb pénzeket fizettek ki effektív munkaszakaszokra, (vélhetően, az akkor már, máshol is alkalmazott újszerű premizálási rendszer következtében, (ami nem lehetett más, mint pénzügyi trükk, hiszen jóval később a nyugdíjam kiszámításánál szembesültem a valósággal, hoppá).

A téma megfelelősége adott volt, hiszen már az Egyetemen is a legszimpatikusabb szakmai terület számomra a gázhálózatok számítógépes hidraulikai modellezése (tervezése, elemzése) volt. A Gázműveknél késúbb átkerültem Czoch Árpád Hálózatfejlesztési Osztályára, ahol Elek János villamosmérnökkel (az Erőterv, majd az OMFB kiváló szakemberével, aki amúgy a hálózatszámító programok atyja is volt) alkotta hármasban a Főváros gázelosztó hálózatának különböző fejlesztési és üzemeltetési variánsait elemeztük (akkor volt a földgázátállítás utolsó szakkasza). Ez a közel egy év, talán a szakmai pályám legszebb szakaszát jelentette, de mivel a pénz nagyon kevés volt, egy korábbi gázmérnök társam kicsábított Battára. Gondoltam cső-cső, nagy baj nem lehet, az egyikben gáz áramlik, a másikban gázolaj/benzin folyik.

2./ Így kerültem ki Százhalombattára (1975), az akkori ÁFOR (ma már MOL), a DKV Finomító szomszédságában lévő Terméktávvezeték Üzemébe. Itt az Ország 4-5 olajtermék távvezetékét üzemeltettük (jómagam a szállításprogramozási területre kerültem). Több fiatal mérnök gyűlt össze akkoriban ott (illetve Főosztályon), de itt kellett megtapasztalnom, hogy a kőolaj és gáziparban gyakorlatilag (kis túlzással) szinte semmit sem kell csinálni, mert olyan ügyesen tervezték meg a mérnökök, hogy minden megy magától (illetve minden operatív feladatot az automatika intéz). Ez alóli kivételt a Diszpécser csapat jelenti, akik az effektív szállításirányítást végezték (s tán még ma is végzik), azaz a termékdugókat szervezték, hogy azok igény szerinti időben és állomáshelyre megérkezzenek. Itt egy beteljesületlen álmom maradt, mivel ezt a szállításprogramozási feladatot is (legalább off-line szinten) szerettem volna géppel megcsináltatni, de ez – különböző okokból – nem jött össze. Így, mivel ott lényegében unatkoztam, hallgattam egykori egyetemi gyakorlatvezetőm (Török Attila, Aranydiplomás olajmérnök) többszöri invitálására, s így csatlakoztam az OLAJTERV Távvezeték Tervezési (a legendás 4-es) Főosztályához.

3./ Az első feladatomként (amiért odahívtak), Vasvári Vilmos, korábbi főosztályvezető által irányított csapatba kerültem (1978), ahol, az OKGT-vel és társszervekkel karöltva az Ország Nagynyomású Gázszállító Hálózatának távlati tervezését végeztük. Tudomások szerint, az országos hálózat vonatkozásában, talán ez volt az utolsó, ilyen nagy volumenű (szinte Ber. Program igényű), átfogó fejlesztési koncepció, mely felölelte a teljes fogyasztói és betáplálási kört, természetesen a meglévő vezetékekkel és figyelemmel az egyes gázvezeték bővítési, esetleges tranzitálási lehetőségekre. Megjegyzendő, a hálózat mai állapotának mintegy 80-85 %-a, már akkor funkcionált, vagy éppen tervezés folyamatában volt. természetesen ezen nagy kiterjedésű hálózatot, az igen nagy számú variációban csak számítógép segítségével lehetett vizsgálni, melyekre a Várban lévő Úri Utcai CDC 3300-as számítógépe alkalamztuk (melynek használatában, a korábbi évekről már rutinom volt).

4./ A 20. Nyomásszabályzó állomás megtervezése továbbra sem izgatott (félreértések elkerülésére azt a munkát sem néztem le, volt kolléga, aki azt is örömmel csinálta, ám én rendszerszervezői másod-diplomámmal úgy éreztem, nekem más a feladatom. Így a 80-as évek elején, amikor a fent említett távlati tervezés lecsengett, alakult egy másik, sokat ígérő munkacsoport (a Tranzit Team), amely nem csak nekünk jelentett szakmai kihívást és izgalmakat, hanem az Országnak is nagy lehetőséget. Arról volt szó, hogy az akkori politikusaink (Marjai József miniszterelnök helyettessel az élen) kijárták, hogy a következő Szovjetunió-NyugatEurópai Tranzitvezeték-szál rajtunk (azaz Magyarországon) menjen keresztül (mivel a szomszédunkban, az akkori Csehszlobákiában már vagy 4 futott párhuzamosan, a közös határ közelében, egy nekünk is juthat jeligére), szintén Beregovótól – Baumgatenig, mint a többi. E vezeték természetesen a mi igényeinken túlmenően, a Közép-, illetve Nyugat- és Dél-Európai országok megmaradó igényeivel is számolt (ha jól emlékszem, 1400 mm átmérővel és 3 v. 4 kompresszor állomással). Mindezek mellett jelentős tranzit díjat jelentett volna Magyarország számára. A tervezett vezeték hidraulikai koncepciójának kialakításánál (átmérő, kompresszorállomás-kiosztás, stb.) működtem közre az általam zsebszámítógépre (Texas Instrumant) kidolgozott kis program segítésgével. Persze roppant megtisztelő és izgalmas volt számomra ez a munka, tekintve, hogy kiválló kollégákkal kerültem egy csapatba és több ízben magas rangú vezetőkkel tárgyaltunk. Többször jártunk Moszkvában és Kijevben is, sőt még Donyeckbe is eljutottunk, és a Dnyeperen tettünk kirándulást.

Rengeteg élményben volt részünk (persze a mi vezetőink az ottaniakkal jó kapcsolatot ápoltak, hiszen többségük kint a „SZU”-ban végzett) , de a legmeghatározóbb szakmai tapasztalat az volt számomra, amikor egyik tárgyláson részese lehettem Borodavkin professzor előadásának, aki nagy lelkesedéssel ecsetelte a magisztrális távvezetékek (ÉNY-Szibériából induló, 3-4 ezer km-en át húzódó, Közép- és Nyugat Európát ellátó vezetékek) nagyszerűségét, azok tervezési és kivitelezési nehézségeit, a roppant nehéz terepi adottságokat és időjárási viszonyokat. Komoly mérnöki feladat volt, amit ki kellett találni, hiszen annak előtte ilyen nagyméretű vezetékekben még nem volt rutinjuk.

Egy aktuális (abszolút politika szándékoktól mentes) megjegyzés ide kívánkozik. Azzal, hogy politikai okokból bojkottáljuk e vezetékeket, egyben azon orosz szakemberek és munkásokat teljesítményét is leszóljuk, akik ezeket a valóban impozáns létesítményeket létrehozták, s akik télen fagyban, hóban (-35-40 fokban), nyáron mocsárban bányásszák azt a gázt -, illetve építik meg azon vezetékeket amin keresztül az több ezer km-en át megérkezik az ő lakásukba, hogy felcsavarhassák a termosztátot, amikor vesznek egy forró fürdőt, vagy fáznak a 18-22 fokos szobában.

5./ Mindig is szerettem a rendszerekben. összefüggésekben való gondolkodást és az alapos elemző munkán alapuló szintetizálást, valamint ebből való következtetések levonását. Most, az utóbbi pár év fejlesztő munkájának eredményeképpen létrehoztam egy Internetes portál keretrendszert, mely alkalmas lehet az Európai gáz infrastruktúra, és kapcsolódó információk, laikusok számára is értelmezhető feldolgozására, és megjelenítésére, valamint – remélhetőleg – segítségül szolgálhat az ezzel foglalkozó szakemberek, gazdasági vezetők és politikusok részére is fontos következtetéseik levonásához. Az EUgas portálhoz hasonló szellemű, igényű és tartalmú rendszerrel még nem találkoztam se itthon, se a nagyvilágban. Természetesen ez főként egy demonstrációs, tájékoztatási célú rendszer, mely kiegészítheti a profi (nagy szakapparátussal készített), egyes létesítmények részleteit bemutató (promotáló) -, illetve globális statisztikai -, üzemeltetési - és kereskedelmi célú rendszereket.

Mérnökkamarai tagságom: Gáz- és olajipari építmények szakértése szakmai területre szól.

Elsősorban fentiekben körvonalazott szakkérdésekben - igény esetén - szívesen véleményt nyilvánítok.

Mérnöki Kamarai Névjegyzék